Szent Ferenc, olaj, vászon 65x53 cm
Alte Pinakothek, München
Élete fölváltva Sevillában és Madridban folyt le, utolsó éveit Madridban töltötte. IX. Fülöp 1650. Madridba hívta és a nem éppen temperamentumának megfelelő Herkules 12 munkáját ábrázoló mitológiai képsorozattal bízta meg, melyből csak 10 készült el (ma a Pradóban). Jutalmazásul udvari festőjévé nevezte ki. Legtöbb munkáját spanyol kolostorok, és templomok részére festette. Munkásságának teljes képét az 1905-i madridi nagy Zurbaran-kiállítás adta. Legkorábbi munkája (1625) a sevillai székesegyház nagy oltára, már monumentális ábrázolásra való hivatottságát mutatja: Az Atyaisten (eredetije Sevilla Múzeum), Krisztus és Péter találkozása, Péter látomása, A bűnbánó Péter és középen, A trónoló Péter apostol. Már e korai munkájában a Ribera által kedvelt nagy felületekkel találkozunk az alakokon, de még inkább a fény és árnyék nagy kontrasztjával, nemcsak a fejeken és ruhákon, hanem még inkább a térábrázolásban. E vonásai még inkább érvényesülnek egyik főmunkáján, a sevillai S. Bonaventúra kollégium részére festett, a szent életéből vett 4 jeleneten (1629): a tudós celláját ábrázoló aquinói Szt. Tamás látogatása Bonaventúránál, amint a szent a megfeszített Krisztusra mutat, mint tudományának egyedüli forrására (Berlin); a pápaválasztás eldöntésére az ég segítségét kérő és a tiara előtt térdelő szent alakja (Drezda) a cella nagyszerű félhomályával, melybe a szentnek megjelenő angyal fénye világit, künn a cella előtt várakozó bíborosok homályba burkolt csoportjával; Bonaventúra elnöklése a káptalanban és talán mindkőzött a legszebb, A szentek temetése (mindkettő Louvre), a fehérruhában Szentmihály lován fekvő szenttel, körüle társai és magas méltóságok finoman jellemzett csoportja, e kép a lélekábrázolás és a fények elosztásának valóságos mesterműve. E sorozattal egyidejű a kevésbé jelentékeny, a sevillai mercedariusok kolostorának készült S. Pedro Nolasco éltéből vett sorozat: A szent hajóra szállása, Szerzetesek gyülekezete, A szent halála, valamennyi (Sevilla székesegyház), A szent Jeruzsálemet látja álmában; A térdelő szentnek a keresztre feszített Péter apostol jelenik meg (Prado). 1631-től való egy másik főmunkája, a sevillai Colegio mayor de Santo Tamás részére készült Aquinói Szt. Tamás dicsőítése (Sevilla, Múzeum), fölül a felhőkön trónoló egyházatyák között álló Tamás, lenn a félhomályban térdelő V. Károly és arcképszerűen ábrázolt szerzetesek és nemesek. Az árnyékban tartott csoporttal éles ellentétben van a vakító fehérségű utcára való kilátás. Említett képein az alakok nagy része jellemző erejükkel megkapó arcképek, ezekhez csatlakoznak monumentális megjelenésű valóságos arcképei: Egy páncélos ifjú nemes álló arcképe (Berlin), a salamancai egyetem egy fiatal doktora (Boston, Mr. Gardner), Fray Jeronimo Perez karthauzi szerzetes arcképe (Madrid Akadémia) és arcképszerűen fölfogott szentek és szentnők alakjai, Szt. Luis Bertrand tájkép háttér előtt (Sevilla Múzeum), Santa Casilda pompás selyemruhában (Prado), Szt. Apollónia (Louvre), mindenekfölött pedig fény és árnyék-ábrázolásának egyik mesterműve a kámzsába burkolt térden imádkozó Szt. Ferenc (London, National Gall). 1633-39 között egy másik nagy sorozatot festett: a jerez de la fronterai karthauzi kolostornak, melyből 17 kép ma a cadizi múzeumban van: Jelenetek karthauzi szentek életéből, Szt. Ferenc látomása, Szt. Brunó dicsőítése. 1650 felé az alakok rajza lágyabb, színei világosabbak lesznek, e változás Murillo nem éppen előnyös befolyásának tulajdonítható: Szt. család (1659), még inkább a bágyadt színű Immaculata conceptio (1661), lenn halványan elmosódó városképpel (mindkettő Budapest, Szépművészeti Múzeum)
Irodalom: Lafond P. Ribera et Zurbaran (Páris), Kehrer (München 1918). Fónagy.
Tovább>>>
Munkái>>>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése