2010. május 15., szombat

Bolognai iskola - Carracci iskola

Carracci,  bolognai festőcsalád a XVI. sz. fordulóján, befolyásuk egész a XVIII. századba nyúlik. Lodovico a legidősebb ki két unokaöcsét, Agostinót és Annibalet is túléli. 1582-ben, Bolognában azokkal együtt az Academia degli Incamminati festőiskolát (jelentése: helyes útra tértek) nyitja meg, mely a bolognai eklektikus iránynak kiindulópontja. Stílusuk visszahatás a Rafaelt és Michelangelót követő maníeristákra, akikkel szemben a festőiségre, Correggióra és Tizianóra térnek vissza, anélkül, hogy ezeket szolgailag utánoznák. Barokk-festők maradtak, már kiindulásuknál fogva is, de a kinövéseknek határt szabtak. A nagymesterek tradíciói a természet keresése a meztelen emberi test tanulmányozása volt programjuk, melyet koruk érzésvilágával hoztak harmóniába. Eklektikus csak a hatás, melyet munkáik keltenek, de nem művészetük kiindulópontja, noha Agostino írásaiban hasonló elveket hangoztat. A túlzott kompozíció, pózok és gesztusok, az erős fény és árnyék korvonások művészetükben. Iskolájuk hatása messze nyúlott. A legkiválóbbak, kik belőle nőttek: Domenichino, Guido Reni, a legtehetségesebb, továbbá Francesco Albani, Lanfranco és Guercino. Mindezekből ismét új tanítványok sarjaztak, Albaniból Cignani, Andrea Sacchi, kinek viszont Maratta a tanítványa, Reniből Simone Contarini, a Siraniak, Cagnacci, Domenichinóból Sassoferrato.


Lodovico Carracci: Szent Sebastiant bedobják a Cloaka Maximába (1612)


A szentek találkozása (Pinacoteca Nazionale di Bologna)


Krisztus megkorbácsolása

Forrás: Lanzi, Luigi (1847). Thomas Roscoe (fordító).  A festészet története Olaszországban; időtartama újjászületése  (III kötet). Henry G. Bohn, Covent Garden, London, eredeti az Oxford University Digitized január 31, 2007. pp. 106-107.


Lodovico Carracci született Bologna 1555, meghalt u. o. 1619. Prospero Fontana, egy korábbi, már Correggiótól befolyásolt bolognai festő tanítványa, Firenzében (Andrea del Sarto), Parmában (Correggio) s Velencében (Tintoretto, Tiziano és Paolo Veronese) képezte magát tovább, leginkább Correggio volt döntő reá. Működött Rómában és Piacenzában, főleg azonban Bolognában. Kiváló, mint tanár és festő technikus, ő találta föl a vörös bolusz-alapot az olajképeknél. Igen termékeny, bár egy munkája sem versenyez rangban a Farnese-freskókkal. Korai, szép munkái: Madonna Bargellini, Trónoló Madonna négy térdelő szenttel (1588), erősen Correggio hatása alatt és a Madonna degli Salzi, Mária a holdsarlón állva. Szent Ferenc s Jeromostól imádva, továbbá Keresztelő János prédikációja (Bologna, képtár), Szt. Ferenc látomása (Louvre). Egyik főmunkája az 1604-05-ben festett színes freskósorozat: Jelenetek Szt. Benedek és Cecília életéből (Bologna, S. Michele in Bosco-kolostor folyosója) jórészt tönkrement és csak metszetekből ismeretes. Piacenzában (1605) festett munkái: Könyvet tartó és virágot szóró angyalok a főoltár előtti íven (dóm) és néhány oltárkép: Mária sírba tétele (óriási kép, ma Parma-képtár). 1609 után ismét Bolognába tér vissza, hol még 10 évig él és nagyszerű munkákat alkot: Krisztus színváltozása, nagy gesztusokkal és mozgalmassággal (Bologna képtár) Krisztus mennybemenetele (S. Cristina főoltár), szeretetteljes gonddal kidolgozott kis képek: Pásztorok imádása, Krisztus körülmetéltetése (S. Bartolommeo di Reno) a Paradicsom angyalglóriával (S. Paolo), a gyászoló Madonna az apostolokkal (S. Pietro), ez utóbbi helyen van utolsó munkája, a szentélyfülke belső ívén; Angyali üdvözlet (óriási freskó). Még számos képe különféle képtárakban: Pietá (Róma, Corsini-képtár) Szt. Ferenc látomása Pietá (München); Szt. Ferenc koponyával, kereszttel és olvasóval; fekvő Vénusz Ámorral (Bécs, Kunsthist. Museum) Pestisbetegek vigasztalása a kórházban (Budapest Szépművészeti Múzeum Pálffy-gyüjtemény). Carracci vezető organizáló mester volt, stílusa nagy tudományos készültség és erős rajztanulmányok eredménye. Néhány mesteri rézkarcot (Madonna, Szt. család) is készített.

Agostino Carracci, festő, rézmetsző, Lodovico Carracci unokaöccse, a két fivér közül az idősebb. Született Bologna, 1557, meghalt Parma 1602. Eredetileg ötvös, s mint ilyen tanulta meg a rézmetszés technikáját, amely téren a legjelentékenyebb lett. Mint festő, előbb bolognai maníristák (Fontana, Passerotti, Dom. Tibaldi) és unokabátyja, Lodovico tanítványa, azután a velenceiek, de főleg Correggio munkáin képezte magát. Működött Bolognában, Pármában (1581. és élete utolsó éveiben), Velencében (1581. és hosszabban 1589-től) és Rómában (1597-99). Sokoldalú, de nem oly impulzív, mint öccse, teoretikus, mint Lodovico, író és költő, az akadémián ő adja elő az elméletet, könyv- és éremgyűjtő. Kora legkiválóbb rézmetszője, mintegy 270 lap van tőle. Széles, erőteljes vonalú metszeteire a Rómában élő németalföldi metsző, Cornelis Cort volt befolyással. A nagy festői hatású, szabad vonalú, mások műveit reprodukáló rézmetszet mestere (Veronese keresztre feszítése, Madonnája, Szt. Katalin eljegyzése, Tintoretto Szt. Antal megkísértése, nagy Keresztre feszítése), továbbá arcképek (Tiziano életnagyságú arcképe), saját mitológiai és allegorikus kompozíciók, illusztrációk Tassóhoz, színpadi jelenetek és tankönyv kezdők részére.


Egész iskolája volt a XVI. sz. végén és a XVII. sz. elején. Festői munkái között része volt a Palazzo Farnese (Róma) freskóin: Galateát elrabolja Polyphemos, Aurora elcsábítja Kephaloszt; e kép befejezése után összeveszett öccsével és elhagyja Rómát (1600), azután a pármai herceg palotájában (Parma Palazzo Giardino ma katonai iskola) festett tanítványaival mitológiai, szerelmi történeteket ábrázoló mennyezetfreskókat, melyek utolsója közben meghalt. Legjelentékenyebb oltárképei: Szt. Jeromos áldozása; Mária mennybemenetele (1590. Bologna, képtár): Szt. Ferenc látomása (Bécs, Kunsth. Museum). Öccsével együtt egyike az elsőknek, aki a Rómában élő flamand Bril testvérek hatása alatt az első önálló tájképeket festi Olaszországban: Sziklás táj vízben fürdő férfiakkal (gouache-kép, Pitti). Kiváló arcképe; Johanna Parolini-Guicciardini karosszékében ülve, kezében könyvvel.

Annibale Carracci, festő, előbbi öccse, született Bologna 1560, meghalt Róma 1609.
Előbb unokabátyja Lodovico tanítványa Bolognában, azután Correggio munkáin, Parmába (1580-tól), majd a velenceieken (főleg Paolo Veronese) és végre Rómában Michelangelo és Rafael munkáin fejlesztette művészetét. Bolognában, később főleg Rómában (1597-1609) működött. Temperamentumos művész féltékeny bátyja sikereire, kivel sokszor összetűz. A legtermékenyebb a három között, leggazdagabb a képzelete tárgyaiban a legváltozatosabb. Oltárképek, szent történetek zsánerszerű kisebb vallásos képek mitológiai és profán történetek arcképek, világi zsánerképek és tájképek tárgyai művészetének. Formanyelve eleinte főleg Correggióra emlékeztet, de naturalisztikus elemek vegyülnek közé. Bolognába visszatérve Lodovico és Agostinóval közös dekoratív munkák: Argonauták útja (fríz, Palazzo Fava 1582), Romulus és Rémus története (14 képből álló fríz. Pal. Magnani, 1589), 3 mennyezetkép: Heraklész munkái, mindegyik mástól a három közül (Pal. Sampieri, 1591). Ezt követi Alessandro Farnese bíboros meghívása Rómába (1597) a Pal Farnese mennyezetfreskóinak megfestésére. Lodovico keveset dolgozott rajta, az egésznek tervét Agostino készítette, valamint a már említett két képet, a legnagyobb rész Carrazzi és tanítványainak munkája. Michelangelo Sixtus-kápolna mennyezete volt az ideál, kőből és bronzból képzelt alakok között medaillonok és színes főképek. Tárgyuk mitológiai, görög istenek szerelmi kalandjai, melyek alapgondolata: a szerelem mindenhatósága. Carrazzi főfreskója Bacchus és Ariadné diadala, telve élettel, érzéki pompával. A Palazzo Farnese mennyezete a korai barokk egyik leggazdagabb dekoratív alkotása és Rómában C. főmunkája (1597-1604). Olajképei közül a következők a legfontosabbak. Oltárképei: korai, még Correggio hatása alatt, Mária angyalglóriában, szentekkel; Mária mennybemenetele (Bologna, képtár) ugyanaz 1587-ből (Drezda) és római idejéből (Róma, Santa Maria del Popolo). Trónoló Madonna Mátéval és szentekkel (1588, Drezda), Krisztus a kereszten (1594, Berlin), Szt. Rókus alamizsnát osztogat, durva népies típusokkal; (1595, Drezda), Krisztus felhőkön, Correggio világításával és színeivel (Pitti), Mária felhőkön jelenik meg Szt. Lukács s Katalinnak (1592, Louvre); Krisztus megjelenik Péternek (London), Krisztust angyalok tartják (Drezda), Pietá (Nápoly, London, Bécs) Krisztus és a samariai nő a kútnál (Bécs, Budapest, Szépművészeti Múzeum), Szt. Ferencet egy angyal tartja (Bécs), a Madonna zsánerszerű fölfogásban Vierge au silence (Louvre). Mitológiai kompozíciók: Bacchus és Silenus, Silenus szőlőt szed (London), Vénusz és Adonisz (Bécs). Életnagyságú zsáneralakok: A lencseevők (Róma, Colonna-képtár), Férfi majommal (Uffizi) számos hasonló tárgyú metszet. Önálló tájképek: A halászat; A vadászat (Louvre) Arcképek: A gitáros (másképp „Il Mascherone”) C. barátja (Drezda), Férfiarckép (München). Rézmetszetei és karcai közül, amivel csak mellékesen foglalkozott a legismertebbek: Madonna a fecskével (1587, a caprarolai Krisztus 1597).


Irodalom: Bolognini-Amorini (Bologna 1840). Gatti A. (Bologna 1888). Foratti A. (Cittá di Castello, 1913). Ronchés G. La peinture bolognaise á la fin du seiziéme siécle. Les Carraches (Párizs, 1913). Fónagy.
 Forrás>>>
Tovább>>>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése